Lisztérzékenységgel kapcsolatos tévhitek, melyek sok embert vezethetnek félre. “Lisztérzékenység, tehát a lisztet kell kerülni”. “Ételallergia”. “Ritka betegség”. “Gyerekkori betegség”. “Kinőhető”. “Fogyással jár, hízni nem lehet”. “Hajhullást nem okoz”. “Zabot nem lehet fogyasztani”.
- Lisztérzékenység = lisztre való érzékenység. Nem a liszt okozza, hanem bizonyos gabonákban – búza, árpa, rozs – megtalálható glutén egyik fehérje alkotója okozza a lisztérzékenységet. Ez a fehérje a búzában a gliadin, az árpában a hordein és a rozsban a secalin.
- Ételallergia. Nem allergia. Ez egy autoimmun betegség, amely a vékonybélbolyhok pusztulásával felszívódási zavarhoz vezet. A mellékelt kép jól mutatja, hogy milyen különbség van az egészséges vékonybélbolyhok és a lisztérzékenységben (angolul celiac disease) károsodott bélbolyhok között.
- Ritka betegség. Egyáltalán nem ritka. A lakosság 1 százaléka lisztérzékeny, vagyis minden 100-ik embernek ez a betegsége.
- Gyerekkori betegség: Nemcsak gyermekkorban, hanem bármely életkorban kialakulhat.
- Ki lehet nőni: Sajnos nem lehet kinőni, ez egy életre szóló betegség.
- Lisztérzékeny szülők gyerekei is lisztérzékenyek lesznek. A lisztérzékenyek gyermekei között a betegség előfordulása nem olyan sok, mintegy 10-15 százalék.
- Minden lisztérzékeny fogy. Fogyás a lisztérzékenyek körülbelül felénél lép fel, ugyanakkor 10 százalékuk fokozatosan hízik.
- Minden lisztérzékenynek hasmenése van. Felnőttkori lisztérzékenyek csupán egyharmadának van hasmenése, míg 20 százalékuknál székrekedés áll fenn.
- Csak emésztőszervi panaszokkal jár. A lisztérzékenység nagyon sok nem-emésztőszervi tünettel jár, mint krónikus fáradtság, hajhullás, ízületi panaszok, teherbeesési nehézség, vashiányos vérszegénység stb. Teljes lista: itt
- Könnyen diagnosztizálható: Különösen felnőttkorban a lisztérzékenység többnyire nem típusos emésztőszervi tünetekkel jár, ezek a nem-hasi tünetek nagyon változatosak, így sok esetben nehezen diagnosztizálható a lisztérzékenység. Ezért is van az, hogy sokan vannak, akiknek az első tüneteik megjelenésétől 6-10 év is eltelik mire lisztérzékenység diagnózis megszületik.
- Egy laborvizsgálattal megmondható, hogy fenn áll-e a lisztérzékenység vagy nem. Az első lépés, hogy a vérvétel során nyert vérből megállapítsuk, hogy megvan-e a lisztérzékenységre jellemző antitest. Ha a labor vizsgálat eredménye negatív, akkor nagy valószínűséggel nem áll fenn lisztérzékenység. Ha a labor vizsgálat eredménye pozitív, akkor endoszkópos vizsgálatot végzünk. A lisztérzékenység diagnózisát csak a gyomortükrözés során vett szövettani minta kiértékelése után mondhatjuk ki.
- Genetikai teszttel igazolható. Létezik genetikai teszt, amellyel ki tudjuk mutatni, hogy valaki hordozza-e a lisztérzékenységért felelős gént vagy nem. De a gén nem egyenlő a manifeszt betegséggel. Azt szoktuk mondani, hogy a gén jelenléte szükséges, de nem elégséges a betegség kifejlődéséhez.
- Csak a búzát és a búzát tartalmazó ételeket kell kerülni. Meg kell különböztetni a lisztérzékenységet a búza allergiától, amikor is a búzát és az abból készült termékeket nem szabad fogyasztani. A lisztérzékenyeknek viszont a búza mellett az árpát és rozsot is kell iktatniuk az étkezésükből.
- Zabot sem lehet fogyasztani. A zabban is található egy avenin nevű fehérje, amelyik képes autoimmun reakciót okozni. Szerencsére azonban lisztérzékenyek többségénél a zab nem vált ki ilyet. Tehát a zab fogyasztható. Nagyon kell figyelni, hogy csak az a zabkészítmény ehető, amelyik nem szennyezett búzával. Ugyanis a zab a tárolás illetve a feldolgozás során kontaminálódhat búzával. Tehát csak a gluténmentes zabételek kerülhetnek be a lisztérzékenyek étrendjébe.
- Semmilyen liszt nem fogyasztható. Búza, árpa és rozs liszt nem használható egy lisztérzékeny számára. A teljesség igénye nélkül a következők mind alkalmasak, hogy beépítsék a gluténmentes diétába: kukorica-, rizs-, hajdina-, köles-, csicseriborsó-, kókusz-, gluténmentes zab-, amaránt liszt és a maglisztek (lenmag, mandula, mogyoró, szezám).
