A lisztérzékenység egy élethossziglan tartó autoimmun betegség, mely a vékonybélbolyhok károsodását okozza és ennek következtében felszívódási zavarhoz vezet.
Hazánkban minden századik ember lisztérzékeny, nők körében gyakoribb. Sajnos egy igen alul diagnosztizált kórképpel állunk szemben, a lisztérzékenyeknek körülbelül 20 százaléka ismert. Ez azt jelenti, hogy 10 lisztérzékeny közül csak 2 tud (!) arról, hogy ez a betegsége.
A lisztérzékenységet bizonyos gabonákban – búza, árpa, rozs – található glutén okozza.
Tünetek:
Fontos tudni, hogy nem csak gyermekkorban fordulhat elő, hanem bármely életkorban jelentkezhet. A tünetek lehetnek emésztőszervi jellegűek, mint hasi fájdalom, puffadás, hasmenés, zsírszéklet, székrekedés. Ugyanakkor különösen felnőttkorban egyre gyakoribb, hogy nem a klasszikus hasi tünetek lépnek fel, hanem fáradékonyság, hajhullás, korai csontritkulás, ízületi bántalmak, ismétlődő vetélések, meddőség, fogyás hátterében vagy éppen más betegségek – cukorbetegség, pajzsmirigy alulműködés, bőrbetegség – kapcsán derül fény a lisztérzékenységre.
Diagnózis:
A diagnózis felállítása két lépésben történik. Először vérvétel történik, és a vérben található, a lisztérzékenységre jellemző antitestek meglétét vizsgáljuk. Ha ez pozitív eredményt ad, akkor gyomortükrözés során vett vékonybél szövettani minta kiértékelése következik.
Nagyon fontos, hogy a vizsgálatok megkezdése előtt ne térjen át gluténmentes diétára!
A lisztérzékenyek első fokú rokonait szűrjük, mivel körükben a lisztérzékenység előfordulása mintegy 10-15 százalék.
Kezelés:
A lisztérzékenység kezelése életre szóló gluténmentes étrendet jelent, vagyis a gluténmentes diétát komolyan kell venni, következetesen be kell tartani, nem hagyható el. A diéta tartásával a tünetmentességen kívül elérhető, hogy a lisztérzékenység okozta szövődmények és rosszindulatú daganatok előfordulásának gyakorisága is jelentősen mértékben csökken.